Meszleny Eszter 

Nagy családba születtem, és a férjemmel mi is négy gyereket neveltünk fel. Igen hosszú időt, 18 évet töltöttem otthon részben a gyerekeimmel, részben édesapám mellett, aki betegsége révén ápolásra szorult.

14 évig dolgoztam a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál, ahol különböző projektek révén nehéz sorsú emberek problémáinak megoldásával, illetve a középiskolások segítő szolgálatával foglalkoztam. Itt vált a másokat segítő munka napi feladattá, és az életem részévé.

Saját gyerekeim nevelése, illetve édesapám betegsége idején találkoztam szembe azokkal a nehézségekkel, amikre a saját erőnkből alig-alig- vagy egyáltalán nem találtunk megoldást, és ezek közül az otthoni betegápolás feladatát éltük meg a legnehezebben. Erre kerestem hosszú időn keresztül a választ, és kezdtem el kiépíteni egy segítő adatbázist hat évvel ezelőtt. Fontosnak tartottam, hogy a nehéz helyzetbe került családok ne csupán egy adatokat tartalmazó honlappal találkozzanak, hanem személyes megbeszélés során elmondhassák a bennük felmerült kétségeket egy ilyen út kezdetén, és ezekre a kérdésekre tapasztaltokon alapuló, valóban személyre szabott válaszokat kapjanak.

Ezt a személyességet szeretnénk megtartani e honlap segítségével, és ha úgy gondolják, hogy a családjukat segítő személy kiválasztásán túl egyéb tanácsra, információra lenne szükségük, keressenek bizalommal.

Udvarosné Loch Veronika

A nagycsalád számomra is természetes közeg, hiszen egy hétgyermekes családban növekedtem fel, amire mindig büszke voltam. Édesapám sajnos nagyon korán meghalt, de Édesanyánk minden erejével segített minket, hogy testvéreimmel – mind lányok vagyunk –tanulhassunk és megtaláljuk hivatásunkat.

Amikor elkezdett betegeskedni beosztottuk egymás közt, hogy ki-mikor megy hozzá, de még úgy is, hogy ilyen sokan vagyunk sem tudtunk maximálisan mellette lenni, hiszen mindannyian dolgoztunk és mindenkinek ott volt a saját családja; gyermekeink. Édesanyám már elhagyott minket, de férjem édesanyja, illetve nagybátyám is olyan állapotban vannak, amikor napi felügyelet szükséges és ezt már nem tudjuk csak családon belül megoldani. Tudtam, hogy Eszter már évek óta foglalkozik hasonló helyzetben lévőkkel, illetve nagy gyakorlata van, hogy megfelelő segítőt vagy betegápolót ajánljon.

Én szakmám szerint közgazdász vagyok, de mindig is erős volt bennem a humán oldal. Szeretek a családért, közösségért, emberekért tenni és így becsatlakoztam Eszter mellé ebbe a segítő tevékenységbe, amire tapasztalataink szerint egyre nagyobb szükség van.

A „Non tu Solus” – „Nem vagy egyedül” nemcsak egy név szeretne lenni, hanem tényleges segítség akár gyermekeink, akár idős rokonaink ellátásában.

Hubay Katalin

Eszterrel és Veronikával több évtizedes barátság köt össze, közel egy időben alapítottunk családot, születtek a gyermekeink. Folyamatosan tudtunk egymásról, sikerekről, örömökről, nehézségekről. Tudtam arról is, Eszter milyen elhivatottan kezd Édesapja betegsége után azzal foglalkozni, hogyan lehet segíteni akkor, amikor a szüleink korosztálya napi felügyeletre, gondozásra szorul, amit a család – legyen bármekkora – már nem tud önmaga megoldani.

Ezt a mi családunk is megtapasztalta, hiszen bár betegségük idején minden erőnkkel szüleink mellett voltunk, egy idő után ez már nem volt elegendő. A kapott segítség fizikailag és lelkileg is megoldást hozott. Rendkívül nagyra értékelem azt a munkát, amit Eszter és Veronika végez, hiszen hatalmas energiát fektetnek abba, hogy mindenki olyan segítőt kapjon, akire emberileg, szakmailag leginkább szüksége van.

Jó érzéssel tölt el, hogy munkájuk adminisztratív részének átvállalásával elhivatott tevékenységükhöz én is hozzájárulhatok.